Valamikor nagyon-nagyon régen született meg. Szinte már az ősidőkben is létezett. Igen, egész biztos, hogy már létezett akkor is. Bár néhány történész vitatja, hogy 2010. április 25-e tényleg az ősidők lennének, de így, hónapok távlatából már tényleg annak tűnik. Hisz előtte szinte nem is éltünk. Az országról szóló egyetlen híradás egy egyetemről szólt, az úgynevezett Manóegyetemről. Merthogy ebben az országban manók laktak, s bár Mannaország 2010-ben jött létre, egyetem volt korábban is. No de ne szaladjunk így a dolgok elébe.
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen túl, de az Óperenciás tengeren azért innen, volt egyszer egy Manóország. Manóországban sok-sok kis manó volt. Zöldek, mert a manók már csak ilyenek. Manóország kicsi volt, mert a manók is kicsik voltak. Ez különösebben nem is zavarta őket, elfértek. A szomszédságukban sok másik ország is volt, Óriásország, Törpeország és így tovább. Mindenféle nép, mi szokásos az Óperenciás tengeren innen, de az Üveghegyen azért túl.
Manóország különleges ország volt. Különleges, mert a nevét mindenki maga választotta, születése után, akkor, amikor már úgy érezte, tudja, hogy mi a számára a legfontosabb. Volt aki Kis-nek, volt aki Nagy-nak hívta magát. Előfordult az Aranyos, a Bumfordi, a Szép, a Szerény és még sok más név is. Mígnem egyszer valaki Győzőnek nevezte el magát. No nem mintha mindig győzött volna, csak hát ez volt neki a legfontosabb.
Győző beiratkozott a Manóegyetemre, Manóország legrangosabb intézményébe és jogot tanult. Úgy érezte, hogy meg kell ismernie az élet szabályrendszerét, ha győzni akar. És úgy gondolta, hogy az élet szabályrendszere a jog. Ezen persze sokan vitatkoztak. Egyesek szerint van, ami e fölött áll, ők azonban nem értik a lényeget. Aki a jogot ismeri, és a szerint cselekszik, azt nem lehet büntetni. Tehát nincs értelme arról beszélni, hogy van-e fölötte bármi, ha egyszer ilyen objektíven látszik, hogy nincs.
Elvégezte az egyetemet és megismerte a jogot… de nem tetszett neki. Ezek a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak holott ez butaság. Én jobban tudom, hogy mire van szüksége a többieknek, tehát rám máshogy kéne vonatkozniuk. Nekem kéne írnom őket. És ekkor rájött, hogy a jog ezt is lehetővé teszi. Csak győznie kell.
Győző ezt követően sok-sok kalandot élt át, néha győzött, de általában vesztett. Míg végül 2010. április 25-én végre nyert a választáson. Megnyert mindent és bármit megtehetett. Tudta, hogy mostantól mindenkinek sokkal jobb lesz, hisz végre ő dönt majd arról, hogy mik legyenek a szabályok. Sokan tartottak attól, hogy mi lesz, ha egy manó ekkora hatalmat kap. Sokan gondolták, hogy önkorlátozásra lehet majd számítani, hisz vannak a jog felett álló szabályok is. Akik ismerték Győzőt, azok ezeket nem gondolták. Ők inkább arra számítottak, hogy tényleg minden sokkal jobb lesz.
Mielőtt Győző bármibe kezdett volna, legfontosabbnak azt tartotta, hogy ezt a napot, tulajdonképpen a boldog idők kezdetét, az ősidők végét, emlékezetessé kell tenni. Úgy döntött, hogy legméltóbb az ország nevének megváltoztatása lenne egy ilyen nemes alkalomból. Így hát első intézkedésként kikiáltotta Mannaország létrejöttét. Mindenki boldog volt s várták a jövőt, a mannát és a jó döntéseket. A döntésekre nem kellett sokáig várniuk.
